A történet egy "legendával" indult:

Egyik haver rokona mesélte, hogy pár éve egy vidéki óvoda padlásán javította a kéményt és látott azon a padláson 3-4 db újszerű állapotú pedálos moszkvicsot. Még nyomkodta is a dudákat, amik szóltak is.

Eleinte azt hittük csak ugrat minket, nagyot akar mondani, mivel tudja hogy gyűjtöm őket. Mondtuk neki hogy oké, hozza el őket ha úgyis bejáratos az oviba, majd megvesszük tőle. Persze nem hozta, mi gondoltuk hogy tényleg kamu volt. Aztán mikor az említett településen volt dolgunk és épp volt ott 1 ismerős aki abba az oviba járt, hát kicsit újra felgöngyölítettük a legendát, és megtudtunk az ovi igazgatójának (nevezzük Cunci néninek) a címét tőle. Elmentünk hozzá, megkérdeztük a dologról, de váltig állította hogy minden ki lett dobva, le lett selejtezve nincs ott már semmi. Addig faggattuk hogy végül megígérte másnapra megnézi és jöjjünk vissza. Így is történt, legalábbis a részünkről, merthogy ő szerintünk nem nézte meg. Következik ez abból hogy egy olyan meredek és magas létra vezet fel a padlásra ahová kizárt hogy felment volna. Szóval megint negatív válasz érkezett. Ekkor beletörődtünk és nem foglalkoztunk a dologgal....annyira.

Körülbelül 2 évre rá azonban újra szóba jött a dolog, újra jött az ismerős és mondta hogy márpedig azok a moszkvicsok ott kell hogy legyenek nem mentek azok sehová. Rendben, 2.próba következik. Autóba be, már jelleggel konkrétan az oviba megyünk, nem az igazgatót keressük hanem olyan ovónőt aki régóta ott dolgozik, vagy legalábbis nem csak a bőrfotelben ül. Vittük az autó-motor 79-es számát, aminek a címlapján a piros lada és a pedálos moszkvics van, azt mutogattuk, mert így kép láttán jobban beugrik az embereknek miről hablatyolunk. Emlékeztek rá, mondták hogy volt 4 db, 2 kék, 1 sárga, 1 zöld, újonnan vették őket. Nagyon veszélyesek voltak, mert a letört alu lökhárító darabok balesetek sorát okozták, így hamar le lettek selejtezve. Elmondtuk a történetet a kéményszerelőről, meg hogy gyűjtöm őket és hogy fizetünk is érte csak bizonyosodjunk már meg róla személyesen hogy tényleg nem léteznek azok a pedálosok. Hosszas magyarázás után megtört a jég:

"na jól van menjetek fel nézzetek szét, de úgysincs ott ilyesmi mert elvitték a vasgyűjtők régebben". Azért mi boldogan másztunk felfele a létrán és hajtottuk fel az ajtót. Korom sötétség fogadott, lámpa persze nem volt senkinél. Telefonokkal elő, majd az világít. Hatalmas kupi, játékok mindenfelé.

De viszonylag gyorsan észrevettünk 1 sárga moszkvicsot a sarokban, nagy volt a boldogság. Tiszta kosz, félig szétszedve, lökhárítók leszakadva, de meg van! Mégis csak igaz! Innentől kezdve még lázasabban kerestünk tovább, mígnem egy egész másik szögletből előkerült a kék moszkvics, hasonló állapotban. Teljes boldogság. Innen-onnan a hiányzó dolgok is előkerültek. Gokartok, rollerek, 3 kerekűek, volt ott minden, de mi nem ezeket kerestük. Még pár régi műanyag és lemez teherautót, játékautót összegyűjtöttünk, aztán úgy gondoltuk hogy egyelőre ennyi elég lesz, több nem is fér be az 1000-es skodába, meg a gyerekek is aludnának már odalent. Arról azonban meg voltunk győződve hogy több moszkvics nincs a padláson, hiszen csak belebotlottunk volna, meg némi fényforrásunk is volt azért. Az ovónénivel megegyeztünk, egy jelképes összeggel támogatjuk az ovit új játékok vételére, ezeket a "lomokat" meg elvisszük szépen. Pakoltunk és irány haza.

Otthon miután kipakoltuk a szerzeményt, lemostuk a sok év porát róluk, láttunk hogy vannak még hiányzó dolgok amik biztos ott voltak csak nem láttuk a sötétben, tehát elhatároztuk hogy visszatérünk még oda. Volt 1 plussz kék ülés is, ebből én még reménykedtem halványan hogy hátha megvan ahhoz is az autó, hiszen ki vitte volna el ülés nélkül, ha meg vasba vitték volna akkor nem hagynak ott másik 2 autót és egy rakás más vasat, szóval gyanús volt a dolog.

1-2 hónap után mikor ráértünk, újra elmentünk az oviba, de most már elemlámpákkal felszerelkezve, alkatrészek után kutatni. Most egy másik ovónő fogadott, ez némi plussz magyarázkodást igényelt, de végül újból engedélyt kaptunk a padlás lomtalanítására. A lámpafénynél egész más volt a helyzet. Rájöttünk hogy multkor nagy hibát követtünk el, ugyanis még 1 moszkvicsot találtunk, a zöldet. Padok között bújkált, nem vettük észre. Még pár alkatrész is előkerült, bár nem mind, csak lökhárító darabok, első lámpák. További egyéb játékok is kezünkbe akadtak, a másik kék viszont nem, rejtély hogy azzal mi lett, na mindegy nem vagyunk telhetetlenek.....csak 1 kicsit. Megint fizetés, pakolás, hazajövés, örülés.

Az udvar ahol szolgáltak ki tudja hány éven át.

Szóval így lett 3 gyári állapotú 2.szériás 1979-es moszkvics megmentve a pusztulástól. Annyira azért nem pusztultak, szerencsére kevesett strapálták őket és mindig fedett helyen álltak. Az ovónénik biztos gondosan eltették őket a játszás végén. Aztán a padláson sem rozsdáltak szét selejtezés után, így kifejezetten szép állapotban maradtak meg az utókornak. A lökhárítókon egymás színei azért meglátszódnak, ütközhettek párat. A hiányok pótlása folyamatban van, az autók gyűjteménybe kerültek, pont mire elérték a veterán kort, nagy becsban vannak tartva, hisz ennek a 3 autónak igazi közös története van.

A történet tanulságai:

Akármilyen hihetetlen / valótlan is egy sztori, egy próbát megér utánajárni. És nem szabad feladni az első próba után. Valamint érdemes az ilyen régi óvodákat, egyéb gyermek intézményeket felkutatni, mert nem kizárt hogy nem tették ki a kuka mellé a leselejtezett dolgokat, hanem lapulnak még így kisautók máshol is padláson, pincében, szertárban,t árolóban, stb.