Na szóval, mondok egy történetet.

Az úgy történt, hogy a kansasi Mrs. (nemkívánjaanevétfelfedni) játékkereskedő 1993-ban egy New-Yorki játékvásárra ment, hogy felfrissítse árukészletét. A nem olyan régen leomlott vasfüggönynek köszönhetően az akkor szegény és pária, de amúgy agyonsztárolt Oroszország néhány játékgyártója is elhozta idejétmúlt, amerikai szemmel sokszor veszélyes játékait. Sajnos mennyiséget szinte soha nem tudtak gyártani és főleg az USÁ-ba hozni semmiből, ezért mindenből csak egy-két darab volt. Az egyik standon felkeltette figyelmét egy érdekes, az USÁ-ban már kihaltnak számító játék. A dobozán ez a felirat volt:

A felirat felkeltette az érdeklődését, és ugyan azt tudta ezeket az USÁ-ban gyerekjátéknak soha nem tudná eladni, nem beszélve arról, hogy a gyártó nem tudott semmiféle volument garantálni, de úgy gondolta megveszi az egyetlen kiállított darabot az unokájának.

Az autót a többi vásárolt játékkal együtt a raktárába küldette, azzal, hogy odaadja az unokájának. Azok azonban néhány hét múlva Los Angelesbe költöztek, és valahogy sohasem sikerült elküldenie az autót az unokának. Lassan el is feledkezett róla, és csak 14 év múlva találtak rá, amikor készletét eladta egy használt játékkereskedőnek. A kereskedő feltette a honlapjára is, de a dobozon még mindig rajta lévő figyelmeztetést is mellé írta, hiszen nem akart semmiféle kártérítési ügybe keveredni.

A figyelmeztetés megtette hatását, az autóra nem volt érdeklődő. Az egész karrierje abban merült ki, hogy egy orosz moszkvicsos fórumozó belinkelte egy orosz fórumba. Ezt a fórumot olvasta egy éppen alkatrészre vadászó magyar moszkvics rajongó, és próba szerencse alapon írt a kereskedőnek, hogy vajon megvan-e még a moszkvics. A kereskedő először azt sem tudta, mi az a moszkvics, de gyorsan kiderült, az orosz pedálos még megvan

Az üzlet innen már gyorsan létrejött, és a postai díj sem tűnt vészesnek. De ekkor úgy tűnt mégis kútba esik az üzlet, a USPS, az amerikai posta nem vállalta a csomag szállítását a hossza miatt. A különböző futárszolgálatok díjai pedig 1000 dollár fölött voltak, így sajnos már a lemondáson gondolkodtam, amikor közbejött a fogyasztói társadalom egyik nálunk kevéssé ismert aspektusa, miszerint a vevőt, ha a fene fenét eszik is ki kell szolgálni. A kereskedő nem nyugodott bele a kudarcba, és a UPS-nél megkereste a helyi főnököt, hogy ajánljon valami olcsót, maximum a USPS csomag árában, és nem számít a gyorsaság. A UPS-nél több tíz embert megmozgattak, láttam a levelezést (ilyen szövegekkel: Kansasban egy ügyfélnek feltételen megoldás kell, a vevője türelmes idő nem számít, de a legolcsóbb legyen, stb...) Nos üzleti címre, hajóval tudtak helyet találni egy pár nap múlva induló gyűjtőkonténerbe. Az ajánlatot kiadták, sajnos másnap kiderült, hogy közben a konténert az egyik bérlő mégis telerakta így a majdnem grátisz hely, amit önköltségen adtak volna el, sajnos elúszott. Viszont erre nem széttették a kezüket, hanem egy gyors mozdulattal áttették a worldwide express nevű szolgáltatásukra, pénteken itteni idő szerint éjfélkor felvették, és hétfőn reggel Budapesten vámkezelésre bejelentették. Mindezt az eredetileg kiajánlott slow ship gyűjtőkonténer áron.

És elkezdődött a külső, védőcsomagolás lebontása az eredeti dobozról,alatta ez fogadott .
Az orosz minimalizmus igen szűkszavú termékleírást engedett csak meg, úgymint pedálos gyermekautó, és a lenini kompszomolról elnevezett autógyár (AZLK)

Benn egy külön dobozban (amit utólag Amerikában raktak bele) az apróságok:plexi,csavarok,szerszám,használati utasítás.és újabb figyelmeztetés az elem bekötéséről.

Én eddig két hibáját találtam, az eredeti elem sajnos időközben szétmállott, és a moszkvics felirat ragasztója kiszáradt, a felirat leesett és elveszett.

A nem mindennapi szerzeményről még több kép a képgalériában:

//pedalosmoszkvics.gportal.hu/gindex.php?pg=11024805&gid=2559701

 

Vissza a bloghoz

Frissítés