|
Soki
2010.09.03. 00:27
Kisgyerekként magam is moszkvics tulajdonos voltam, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem emlékszem rá. Amit sikerült a szüleimtől megtudni, hogy húsvétra kaptunk a húgommal egy zöld színű 2-es moszkvicsot, amit egy budapesti üzletben szereztek be. Mindig szívesen nézem a felvételeket, annak ellenére, hogy az akkori tehetséges fotós a járgányt egyszerűen stylszerűen lehagyta róla, vagy félbevágta. A képek alapján alaposan nyúzhattuk, mert sem a plexije, sem a kormánya nem eredeti. Amikor kinőttük anyuék eladták, így öcsém, aki 7 évvel később született, mint én már nem játszhatott vele. Nagy álmom, hogy visszaszerzem, persze, ha még megvan :)
2010 tavaszán a városba autóztam, amikor egy anyuka egy kisfiút húzott előttem az úton egy szépen felújított kék kettesben. Majdnem bevágtam a satuféket a döbbenettől, hogy még van ilyen. Annyira megirigyeltem, hogy elhatároztam, magamnak is szerzek egyet (vagyis a lányomnak ).
Így hát feladtam egy hirdetést. De az első moszkvicsom, mégsem a hirdetésből lett. Egy idősebb kőműves bácsinak szóltunk, nézzen körül a portákon, ahol dógozgat. Jött is, hogy van már nála egy, elkérte egy cimborájától. Két perc múlva a kapujában voltam, majd fellöktem, annyira be akartam jutni érte. Elég ütött kopott járgány fogadott, de nagyon örültem neki, hogy legalább egy már van. Fülig érő szájjal vittem haza, hogy igen, megvan, lehet irigyelni emberek. Ingyen kaptam, vagyis 1 napig ingyen volt, aztán egy kis BOR-ra valót csak kellett adnom érte :)
Rátaláltam a fórumra, igazi pedálos moszkvics kedvelő, gyűjtő, meglehetősen fiatal csapatra. Innentől kezdve áradtak az infók, jöttek az ötletek, és azóta is naponta több órát ülök a gép előtt miattuk!!!
Aztán jelentkeztek a hirdetésre is. Egy párat még sikerült vennem, tényleg csak egy párat, mert egy ismerősöm fél évvel megelőzött a városi moszkvicsok bezsákmányolásában, nekem csak a maradék maradt.
Fájt a fogam egy gömbi után, de szerencsére egy magyar aukciós oldal cseh társoldalán sikerült vennem egy 1969-es gömbit. 40 napot vártam rá, mire hazaért. Ezzel még lesz dolgunk, szinte mindene hiányzik, de már gyűlnek az alkatrészek. Később németországból is sikerült egyet vennem, még mindig WC-támlából (a többiek szerint) van az ülése, de egyenlőre a célnak megfelel.
Lett egy 1978-as pecsétes kasznis 2-esem. Teljesen darabokban hoztam haza, egyik kedvencem, mégha az eredeti plexi 4 darabba is van törve.
Jöttek moszkvicsok lomtalanításból is. Vagyis lomtalanító emberkéknek osztogattuk a szórólapunkat, hogy pedálos kisautót vennék. Így került hozzám egy 1981-es szépség. Első moszkvicsos találkozónkra ezt vittük magunkkal. Nem kellett féltenem, a gyerekeknek egyáltalán nem jött be a színe, így mi sérülés, karcolás nélkül átvészeltük a gyerekhadat (nemúgy a többiek!)
Aztán jött a nagy égés. Szintén hirdetésre jelentkezve mentem át a szomszéd városba megnézni egy járgányt. Eredeti plexi, kormány, csak hát rózsaszín volt. El nem tudtam képzelni, hogy totál gyári példányt látok a szemem előtt (azt hittem átfestették). A plexit próbáltam elcserélni, nem jött össze. Lefényképeztem hát és hazajöttem.
A képeket feltöltöttem a fórumra, két percen belül ostromoltak, hogy remélik megvettem. Alig mertem kinyögni, hogy sorry de nem. Szó szerint mondták, hogy húzzak vissza érte, és én egy ferrari sebességével téptem vissza az eladóhoz. Persze alkudni már nem tudtam, de hazahoztam a kicsikét. Gyűjteményem legszebb darabja, a hálószobánkban kapott helyet (egyenlőre).
Sikerült még vennem egy ladát Kékvillám-tól. Azt hiszem 24 db pedálos tulajdonosa lettem, még egyetlen egy darabtól sem váltam meg eddig.
A felújításban a férjem segít, télen több ideje lesz, így a nagygenerál akkor várható.
Természetesen kihasználunk minden alkalmat arra, hogy a lányommal moszvicsozzunk és bezsebeljük az elismerő, de egyben irigykedő pillantásokat. De szerintem én jobban élvezem, mint ő :) pedig ő még belefér!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
